A környezetszennyezés költségei a vállalatnál sokkal nagyobbak, mint azt a legtöbben feltételezik. A jelenlegi számviteli rendszer ugyanis csak a környezeti költségek töredékét mutatja ki, általában az ártalmatlanítással és az utólagos tisztítással kapcsolatban felmerül kiadásokat, valamint az esetlegesen fizetendő környezeti bírságokat. Ezek ugyanakkor csak a jéghegy csúcsát képezik. Németországi tapasztalatok szerint a környezeti költségek az összes kiadás 5-15 százalékára rúgnak, a környezettudatos működésen keresztül ezek ötöde kiküszöbölhető. Ez a fejezet ahhoz nyújt segítséget, hogy hogyan csökkenthetők a környezethasználattal és -szennyezéssel kapcsolatos költségek, a környezeti költségszámítás módszerével.
A termelési folyamat bemeneti oldalán félkésztermékek, nyersanyagok és segédanyagok állnak, míg a kimeneti oldalon késztermékek, selejt, hulladék és káros kibocsátások (levegőbe, vízbe, stb.) A keletkező nem kívánatos anyagokat és kibocsátásokat a továbbiakban összefoglalva maradékoknak nevezzük. A maradékok is végigjárják a gyártási folyamatot, szállítják, tárolják és feldolgozzák őket, csakhogy a végén értékesítés helyett további költségeket okozva kell a maradékokat ártalmatlanításra továbbadni. A gyártási folyamatot követő tisztítási, szállítási, lerakási stb. költségeket ártalmatlanítási költségeknek, míg a nem kívánt kibocsátásokkal kapcsolatos, korábban felmerült kiadásokat a maradékok előállítási költségeinek nevezzük. Ez utóbbiak akkor is felmerülnének, ha ingyen gondoskodna valaki a maradékok sorsáról, hiszen ezeket az anyagokat is meg kellett vásárolni, tárolni, lefoglalták a gyártási kapacitást, feldolgozásuk és szétválasztásuk munkaórákat emésztett fel.

A környezetileg hatékonyabb termelés így nemcsak az ártalmatlanítási költségeket csökkenti, hanem a maradékok előállítási költségeit is. Ebben nyújt segítséget a környezeti költségszámítás, a "vállalaton belüli externális költségek" megjelenítésével.

A KÖRNYEZETI KÖLTSÉGEK ÚJ ÉRTELMEZÉSE

Környezeti költségnek nevezünk minden olyan kiadást, amely nem merülne fel, ha nem lennének maradék anyagok. Így ide tartozik a környezeti megbízott, a környezeti biztosítékok vagy a veszélyes hulladék tároló költsége is. A definíció szerint nem számít ellenben a környezeti költségek közé mondjuk az oldószermentes segédanyag magasabb beszerzési ára, vagy a kisebb emissziójú berendezés beruházási költsége.

Teljes költségszámítás a német Kunert AG-nál

A cég fő telephelyén számította ki összes környezettel kapcsolatos költségét. Az ártalmatlanítás mellett figyelembe vették a személyi kiadásokat, alapanyagköltségeket, hozzáadott értéket. Az egység éves forgalma 68 millió DEM, miközben a környezeti költségek ily módon számolva 4,9 millióra rúgtak. Érdekes módon ebből a legkisebb tétel a hulladékártalmatlanítási költség és a csatornadíj volt (5%). A legnagyobb kiadás ezzel szemben a maradékok beszerzési költsége volt (68%), ezt követte a velük kapcsolatos bér és járuléka (27%).
Itt vették figyelembe a selejtes termékek feldolgozását, újragyártást, a visszavett árukat stb. Már az első javító intézkedések 800 ezer DEM megtakarítást eredményeztek, de a cél a teljes környezeti költség leszorítása a korábbi egyötödével.

Jelen keretek nem engedik meg a környezeti költségszámítás folyamatának részletes bemutatását, ezt több kötetre rúgó német szakirodalom tárgyalja, vállalati példákon végigszámolva a folyamatot¹ . Összefoglalóan annyit mondhatunk, hogy a környezeti költségek elkülönített számításának folyamata hasonlít a számvitelben használatos költségallokációkra, de itt a költséghelyek két lényeges csoportját a termékek és a fentiek szerint meghatározott maradékanyagok alkotják. Az allokációhoz természetesen először anyag és energiamérlegeket kell felállítanunk, hiszen az elosztás alapját természetes mértékegységben meghatározott anyag- és energiaáramok adják.

¹ Bundesumweltministerium, Umweltbundesamt: Handbuch Umweltkostenrechnung, Vahlen, München, 1996, valamint: Bundesumweltministerium, Umweltbundesamt: Handbuch Umweltkontrolling, Vahlen, München, 1995, 439-460. o.